Az előadás végén a gyerekek odasereglenek hozzá, átölelik a lábát és a különben kemény fából faragott férfiú kissé fátyolos szemmel hallgatja a legőszintébb szavakat: holnap is jössz?, leszel a barátom?, ha elmész nagyon fogsz hiányozni – és talán a legtöbbször ezt: szeretlek. Az istenek is szeretik. Mert akit ők a szívükbe zárnak, örökre megtartják gyereknek. Mikola Péter ért és beszél, no meg persze énekel a gyerekek nyelvén, és gitárja segítségével meg is tudja „őrjíteni” őket.
Soha nem voltak előadói ambícióim, és ezt megelőzően arra sem gondoltam, hogy tanár legyek. Viszont mindig a gyerekek felé vonzódtam. Fiatal koromban klubokat és táborokat vezettem, mindent játékba és mesébe ültettem, mindehhez volt egy gitárom. Aztán úgy történtek velem a dolgok, ahogyan történniük kellett. Az egyik első jelzést Levente Pétertől kaptam, aki tizennyolc éves koromban látott klubot vezetni. Te tudsz valamit, mondta. Aztán valaki megkérdezte, aki így tud bánni a gyerekekkel, az miért nem tanít? Így lettem biológia-testnevelés szakos tanár. Az osztályomban kiírtam azt az Örkény-idézetet, amit még Levente Pétertől hallottam: Mindenki tud valamit, amit ő tud a legjobban, és senki nem tudja utána csinálni. Huszonnyolc tanítványom közül tizennyolc valamiben első volt, és önmagához képest mindegyik fejlődött. Budapest-bajnokokat neveltem. Szememre is vetették, hogy nálam mindig stadionhangulat uralkodik az osztályteremben. Örülni tudtak egymás sikereinek.
- Mi a titka a sikeres, szeretett pedagógusnak?
- Tapasztalatom szerint a tanítás lényege, hogy ki tudja-e nyitni a kaput, ami a gyerekben van. A kulcs a személyiség. A figyelem és a szeretet mozgósítja a tanítványok együttműködését, és ennek segítségével még jobban akarják azt, amit én. Ezzel magyarázom azt is, hogy nálam ritkán hiányoztak az edzésekről.
- Hogyan került az előadóművészi pályára?
- Öt éve élek zenélésből. Tíz éve tanárkodtam, amikor valaki helyett be kellett ugranom egy gyermekműsorba. A többi fellépő azt kérte, addig csináljam, amíg élvezik a műsoromat. Egy óra múltán integettek – nem a gyerekek -: most már elég, majd gratuláltak, mondván, ilyet még nem láttak. Egyik kollégám szerint zenés játszótárs a műfaj, amit csinálok.
- Azóta gondolom, voltak emlékezetes fellépései…
- Nagyon sok. Amikor egy vallási óvodában játszottam, megölelt az óvónő és isten áldását kérte rám. Amikor először adtam elő a Rajzolok egy szép világot című dalomat, a két-háromszáz gyerek azonnal velem énekelte, én meg nem tudtam folytatni a meghatottságtól, annyira áradt felém a szeretetük. Ennek a számnak a Neked, csak neked kezdetű refrénjénél mindig odatartom a mikrofont valamelyik gyerekhez. Egyik fellépésem alkalmával, amikor közeledtem hozzá, egy kislány nemet intett. Tovább mentem. Ugyanez megismétlődött másodszor. Harmadszorra, amikor rápillantottam, bólintott, majd énekelt. Az előadás után mondta el az édesanyja, hogy két éve nem szólalt meg.
- További tervei?
- Hívtak felnőtteknek énekelni, iskolába igazgatónak és külföldre is. Nem cserélnék senkivel, a gyerek önmagát játssza, a legcsodálatosabb lény. Ha szeretik az embert, mindene megvan.
