Mesekönyv
A jó mesekönyv fejleszti a gyerekek képzelőerejét. Általuk megélhetnek jót, rosszat, félelmet, bátorságot, és hogy a jó győz a gonosz, a kapzsiság és az árány felett. Átélésükkel figyelői s részesei lehetnek a különös történeteknek.
Mikola Péter "Zorka szemével a világ" címmel készült mesekönyvében ilyen mai mesék találhatók. Ez a mesekönyv oldja a gyerekek félelmeit a vihartól, a virágok illetve Borcsa kutyáról szóló részek pedig a gondoskodásra tanítanak.
A mesekönyv történetei kedvet csinálnak és ötleteket adnak a családoknak a minőségi együttlétre. Ahogy Mikola Péter dalai, így meséi is választható mintákat kínálnak a gyerekek és a családok számára. A mese hallgatása és nézése után ne csodálkozzon senki ha a gyerkőc a valóságban is el akarja játszani, meg akarja élni a történetet.

A Vihar
részlet a mesekönyvből

Vihar készülõdött. Morgott az ég, és sötétedni kezdett. Még a nap is jobbnak látta elbújni.
Apa odatolta a nagyfotelt az ablak elé, s azt mondta:
- Gyertek, csipet-csapat, viharnézõbe, üljetek ide mellém! Odabújtunk apához Berci és én,
mert már akkorákat dörgött, mintha ágyukkal lövöldöztek volna az égben.

– Nézzétek , hogy cibálja a fákat a szél -mondta apa – de ne féljetek, nem lesz semmi
bajuk. Ezek a fák olyan erõsek, hogy a viharnak is ellenállnak.
Dörgött az ég, süvített a szél, akkorákat villámlott, mintha tízensok fényképezõgéppel
fényképeztek volna egyszerre.

– Ne féljetek mókuskák! Tudjátok, ilyenkor veszekszenek odafent a felhõk, még sírnak is
– látjátok – esik az esõ, s ha kiveszekedték magukat, kibékülnek, ahogy ti is szoktatok, kiderül az idõ, helyreáll a rend.
Még jobban apához bújtunk.

Úgy is lett. A felhõk megunták a veszekedést, kibékültek. Újra szép kék lett az ég, a nap is elõbújt rejtekhelyérõl, újra ott mosolygott az égen.
Integettünk neki Bercivel. Szia napocska! Jó, hogy újra látunk.
Ranschburg Jenő ajánlása




