Mesekönyv

A jó mesekönyv fejleszti a gyerekek képzelőerejét. Általuk megélhetnek jót, rosszat, félelmet, bátorságot, és hogy a jó győz a gonosz, a kapzsiság és az árány felett. Átélésükkel figyelői s részesei lehetnek a különös történeteknek.

Mikola Péter "Zorka szemével a világ" címmel készült mesekönyvében ilyen mai mesék találhatók. Ez a mesekönyv oldja a gyerekek félelmeit a vihartól, a virágok illetve Borcsa kutyáról szóló részek pedig a gondoskodásra tanítanak.

A mesekönyv történetei kedvet csinálnak és ötleteket adnak a családoknak a minőségi együttlétre. Ahogy Mikola Péter dalai, így meséi is választható mintákat kínálnak a gyerekek és a családok számára. A mese hallgatása és nézése után ne csodálkozzon senki ha a gyerkőc a valóságban is el akarja játszani, meg akarja élni a történetet.

A Vihar

részlet a mesekönyvből

Vihar készülõdött. Morgott az ég, és sötétedni kezdett. Még a nap is jobbnak látta elbújni.
Apa odatolta a nagyfotelt az ablak elé, s azt mondta:

- Gyertek, csipet-csapat, viharnézõbe, üljetek ide mellém! Odabújtunk apához Berci és én,
mert már akkorákat dörgött, mintha ágyukkal lövöldöztek volna az égben.

– Nézzétek , hogy cibálja a fákat a szél -mondta apa – de ne féljetek, nem lesz semmi
bajuk. Ezek a fák olyan erõsek, hogy a viharnak is ellenállnak.

Dörgött az ég, süvített a szél, akkorákat villámlott, mintha tízensok fényképezõgéppel
fényképeztek volna egyszerre.

– Ne féljetek mókuskák! Tudjátok, ilyenkor veszekszenek odafent a felhõk, még sírnak is
– látjátok – esik az esõ, s ha kiveszekedték magukat, kibékülnek, ahogy ti is szoktatok, kiderül az idõ, helyreáll a rend.

Még jobban apához bújtunk.

Úgy is lett. A felhõk megunták a veszekedést, kibékültek. Újra szép kék lett az ég, a nap is elõbújt rejtekhelyérõl, újra ott mosolygott az égen.

Integettünk neki Bercivel. Szia napocska! Jó, hogy újra látunk.

Az ember azt hinné, Zorka mesebeli kislány. Nem, nem azért, mert okos, kedves, játékos gyerek – ilyen kislányok szép számmal akadnak a valóságban is – hanemazért, mert csodálatos családja van. Anyukája, aki sohasem siet, sohasem ideges, és még reggel is – amikor más anyukák kapkodva, türelmetlenül sürgetik a gyerekeiket – jut ideje arra, hogy Zorkával és Bercivel izgalmas játékba kezdjen. No és apukája, aki odaül gyerekei mellé, nyugtat és magyaráz, ha odakint vihar van, és mindig akad egy-egy nagyszerû ötlete, amivel jókedvre derítheti kislányát, kisfiát. Vagy lehet, hogy az ilyen család mégsem mesebeli, és találunk hasonlót a valóságban is? A szülô, ha megveszi ezt a kedves kis könyvet, és együtt olvasgatja, nézegeti gyermekeivel, eltöprenghet ezen. Biztos azonban, hogy közben a gyerekek pompásan szórakoznak Zorka családi történetein.
Ranschburg Jenő ajánlása